Kinek a kára a világ gazdagsága?

“….S akkor látnátok ahogyan én látom, hogy az ember mennyivel több annál a fába szorult, elkínzott féregnél, akinek a realisták ábrázolják. Legaljasabb blöffjük az, hogy megpróbálják elhitetni a többi bedagadt agyú fafejűvel, csak az éjszaka, a trágya, a hullaszag igaz, a napfény hazugság.

Az én puszta történetem, a húsom, a lukas harisnyáim, a szívzavaraim, a szeretőim és az adósságaim éppoly keveset árulnak el életem valóságáról, mint amennyit a pince legkisebb svábbogara mondhatna el a föléje boruló székesegyházról. Mert a valóság egyedül az, amit gondolok.

A világon csak az van, amit én elképzelek! Sajnos azonban egy elbóbiskolt Isten olyan erősen vizionál bennem, hogy látomásom alakjai egy mással harcoló rémképekké sűrűsödtek, és kezdik elhinni saját képtelen létüket. De azért én tudom, hogy álmodok, és az egésznek van egy elfelejtett varázsigéje, amelytől felébredek majd. És akkor kiröhögöm a marhaságokat, amiket összeképzeltem egyetlen rezzenésnyi lidércnyomás-eon alatt.”

Szepes Mária – Raguel hét tanítványa

Kinek a kára a világ gazdagsága?

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás