Kucska Nikolett: Isten meggyógyított

Természetesnek vesszük a létezésünk, bár egyáltalán nem az. Ez Isten kegyelme, ajándéka számunkra, hogy itt élhetünk ebben a csodálatos változó korba. Isten terve mindig tökéletes. Mindenben ott van, Isten maga az élet, a létezés. Mindenkiben ott van legbelül, a lelkében, a szívében, rajta keresztül szeretne szólni. Mindig és mindenkor mindenkihez beszél, csak sokan nem hallják meg, nem akarnak rá figyelni.

Ott van minden lélegzetben, a levegőben, a reggeli ébredésben, a frissen hulló hó esésében, a tavasz illatában, a falevelek zörgésében, az álmainkban, az egész életünkben. Isten nem akar mást, csakhogy boldogok legyünk.

Isten utat mutat nekünk a sötétségben és elkezd minket a fény felé terelgetni. Mutatja nekünk az utat. A belső fényünk egyre nagyobb lesz általa. Az igazi Isten nem a valláshoz kapcsolódik, nem az egyházhoz, Ő ott van bennünk legbelül. Minden emberben. Nem kell ahhoz különlegesnek lenni, hogy meghalljuk Isten szavát. Amint elértünk arra a szintre Isten szava rajtunk keresztül kezd el áramolni.

Ki vagyok én? Hová tartok? Mi a létezésem alapja? A lelkem emlékezni tud minden olyan (akár előző életeimből, akár a mostani életemből) átélt megtapasztalásokra, amire a tudatos elmém nem képes emlékezni. Ebben az évben nagyon sok emlékem tört felszínre.

Az elmúlt hetekben három éves koromból felszínre tört egy emlékem, amire a tudatos elmémmel nem tudtam emlékezni. Ez teljesen más megvilágításba helyezte az egész eddigi életemet, létezésemet. Valami olyasmi történt, ami még számomra is hihetetlen. Nem akarok róla senkit meggyőzni, egyszerűen csak el szeretném mesélni. Ezáltal is gyógyul az a három éves kislány, aki elszenvedte ezt a traumát, amely azóta sem volt benne feloldva, és ezáltal nagy nehézségeket okozott neki élete minden területén.

Három éves koromban félrenyeltem egy cukrot. Egy visszatérő jelenet, amikor fejjel lefelé lógtam, apukám fogta az egyik lábamat, és a hátamat ütötte, amilyen erősen csak tudta. Kívülről ez volt az a jelenet, amikor a három éves énemmel sorsdöntő változások történtek. Most decemberben jöttek fel ezek az emlékek folyamatosan három-négy napig. A legkülönbözőbb formákban.

A negyedik napom valami megváltozott, olyan emlékek törtek felszínre, amiket nagyon nehéz volt felfognom. Az emlékek olyan szinten tudatossá váltak, hogy elkezdtem látni, hallani és érezni a három éves énem szemszögéből azt a jelenetet, amikor fejjel lefelé lógtam. Féltem, hogy meg fogok halni. Nem értettem, hogy mi történik, éreztem, hogy nagy veszélybe vagyok. Nem értettem, hogy miért nem tudnak nekem segíteni.

Tehetetlennek éreztem magam, és nem tudtam, hogy mit csináljak fejjel lefelé lógva. Éreztem, hogy a cukor egyre jobban nyomja a torkomat, és egyre rosszabb lesz a helyzet. Nem tudtam, hogy meddig bírja egy gyerek levegő nélkül, de sejtettem, hogy nem sokáig. Mi van, ha apu nem tud megmenteni? Mi lesz apuval és anyuval, ha én nem leszek? Miért nem fogadtam szót? Egyre rosszabbodott a helyzet, nem tudtam mi lesz, és egyre jobban féltem.

Elkezdtem látni egy fekete alakot, aki közeledett felém egy játszótér felől. Egyre jobban féltem, és nem tudtam mi fog történni. A játszótér, és az, hogy ott hintázott egy kislány, az volt az egyetlen kép, amibe kapaszkodhattam. Amíg láttam ezt, és hallottam, ahogy a kislány hintázik, nincs nagy gond, addig élek. Az agyam az életet összekötötte a hintázással.

A fekete alak nagyon közel volt, megfogta a kezemet, és már nem ott voltam, hanem valahol máshol. Nem éreztem már, hogy szorít a torkom, meglehetősen könnyűnek éreztem magam. Nem voltam a testemben, olyan volt, mintha egy filmet néztem volna felülről. Kívülről láttam, de nem voltam szereplője. Kiáltottam: apu minden rendben lesz! De senki se hallotta. Egy hatalmas energiát éreztem, egy mágneses energiát, és egyre messzebb kerültem a lenti jelenettől. Egy hatalmas erő húzott el. Nem tudtam ellene semmit se tenni. Nem én irányítottam, hanem egy Felsőbb, Magasabb energia.

Egy fényes alagútba kerültem, és ott is egy hatalmas energia vitt előre, nem én irányítottam, lebegő érzést éreztem. Utána egy hatalmas virágos mezőre kerültem, ahol nagyon boldog, és felszabadult voltam. Nagyon nagy fehéres- aranysárga fény volt, és itt találkoztam Istennel.

Ott álltam Isten előtt, találkoztam Istennel mély békét és szeretett éreztem. Tudtam, hogy biztonságban vagyok, hogy otthon vagyok, már nem féltem, nem éreztem fájdalmat Tudtam, hogy Isten szeret engem. Egyedül a szüleim miatt aggódtam.

Isten azt mondta: Most már vissza kéne menned, visszaküldelek. A szüleid várnak vissza. Elveszem az emlékezetedet, nem fogsz rá emlékezni, hogy itt találkoztunk, de amikor annak itt az ideje és fel tudod dolgozni, emlékeztetni foglak rá. (Miután elmentem Reiki tanfolyamra, amely beindított egy erőteljes tisztulást, akkor jöttek fel bennem igazán ezek az emlékek.)

Most harmincnégy éves fejjel, elkezdtem azon dolgozni, hogy feloldjam a három éves énemben ezt a traumát. Visszamentem ahhoz a képhez, amikor apukám próbálta megmenteni az életemet. Odamentem a három éves énemhez, és megpróbáltam megnyugtatni, ezt mondtam: Ne félj, Isten meg fog menteni. Biztos vagyok abban, hogy ennek a traumának a feloldásában is segített Isten. A belső gyermekem gyógyulása beindult. Már azáltal is, hogy kijött ez a trauma, ami mélyen el volt bennem temetve, meg, hogy a mostani énemmel és Isten segítségével, visszamentem oda, ahol a sérüléseket szereztem. Ami onnantól kezdve, hogy ez megtörtént minden nap mély hatásokkal volt az életemre.

Mióta megkaptam ezt a történetet, felértékelődött bennem a létezésem. A létezésemre, lélegzetemre, hogy itt lehetek, csodaként tekintek. Isten felé fordultam. Sok olyan negatív gondolatot, mintát kioltott bennem ez az egész történet, amely eddig bennem volt. Az elmém azóta nem gyártja a különféle problémákat feleslegesen. Életem és Isten szerepe felértékelődött bennem. Egyfajta felemelkedés kezdett el bennem működni. Azóta egy másik szemüvegen keresztül nézem a mindennapjaimat. Boldog vagyok és elégedett, hálás az életemért, de legfőképpen Istennek a létezésemért. EZ hatalmas energiát ad nekem.

Isten maga a létezés, Isten az, aki egy hatalmas csodát adott nekem, azzal, hogy megmentett három éves koromban. Felfoghatatlan és ugyanakkor csodálatos. Most itt lehetek, elmondhatom, leírhatom, hogy Isten azért mentett meg, hogy elmondjam, hogy három éves koromban találkoztam vele. Isten a létezésem csodáját adta nekem.

Köszönöm a létezésem és boldogságom Istennek.

Kucska Nikolett: Isten meggyógyított

Mesélem a mesém, Mesélem a mesém 2021 | 0 Comments

Hozzászólás