Trágya leszel, vagy pillangó?

Isten bújócskát játszik. Elrejtőzik Önmaga elől. Ha jól el akar bújni, úgy, hogy soha sehol senki ne találja meg, akkor mindenhol van egyszerre… És természetesen magára nem gondol, amikor keresi Önmagát…

Ezért nem tudjuk Isteni magunkat soha megtalálni, mert aki keres, az maga a Mindenség, az Isteniség. Az üres teljesség határtalanságának rejtélye örök izgalomban tart bennünket. Az ember egyedülálló módon vajon miért kérdőjelezi meg a létezésének értelmét?

Miért teszi fel minduntalan a kérdést, hogy: „Ki vagyok én”? „Mi a dolgom?” Mi miatt merül fel ez a kétség bennünk, míg más élőlényekben egyáltalán nem? Evolúciós, tudati ugrás van, akkora, hogy minden, ami eddig volt, elveszíti az értékét, jelentőségét! A hazugságokkal, a megtévesztésekkel, a manipulációkkal programozott elme ideje lejárt.

Kell-e bármilyen cél, vagy ok a hernyónak, hogy pillangó legyen? Meg tudjuk-e most végre adni magunkat a tiszta isteni létezés szeretetenergiának, és abba tudjuk-e hagyni a hamis, eltorzult világ illúziójának a gyártását?

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás