A jelenlegi korszak teljesen formabontó. Úgy tűnik, hogy a régi hit- és hiedelemrendszerek, a hozott és tanult minták, akár még a mélyen tiszteletben tartott tradíciók kora is lejárt. Mi történik most az emberi kapcsolatokkal, a családokkal és a közösségekkel? Divat kérdése-e szingliség, vagy a gyermek(ek) egyedül nevelése?
Időnként olyan erős energiák jelennek meg égen és földön, amelyhez komoly tudatosságra van szükség, hogy tengelyben tudjunk maradni!
Keressük Istent, a szeretetet, önmagunkat, miközben már azok vagyunk. Keressük az otthont, miközben sosem jöttünk el otthonról.
Eljött volna a szabadulásunk órája? Lehet, hogy az elmúlt évek eseményeivel valóban egyfajta tudatos népességcsökkentés vette kezdetét?
Meg lehet-e fejteni az ősi civilizációk titkait? Mire jutott Matek Kamill, a magyar őstörténet-kutató, aki örökkön-örökké járja a világot, hogy összerakja és átadja az embereknek a világ őstörténeti mozaikját?
Mi az: van valami, ami jóval nagyobb nálunk, de mégis a lehető legközelebb áll hozzánk?
Meddig akarjuk még tagadni létezőségünk eredendő boldogságát? Addig, amíg teljesen tönkre nem tesszük az életünket? Ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy örömteli, boldog és abszolút szabad létezők vagyunk, inkább csak a kifogásokat keressük, hogy miért is nem lehetünk boldogok. Úgy tartja a fáma, hogy nem is szabad az eredendő boldog állapotodat felvállalni, amíg egyetlen szenvedő is él […]
Ha az emberi önismeret mellett nem bővíted helyes spirituális ismeretedet, akkor nem hogy nem élhetsz igazán boldogabban, hanem több bosszúságot is megteremtesz magadnak.