„A boldog állapot az, amikor nincs hiányérzeted, nincs félelem benned, tehát nem vágysz másra, mint amid van.”- Tihor Attila.

Tihor Attila az MTV1 első spirituális műsorainak vezetője, a Vízöntő magazin egykori főszerkesztője.

Miről szól ez a földi élet?

Jó kérdés. Ha tudnám a választ, akkor nagyon boldog ember lennék. Fogalmam nincs, rengeteg teória, elképzelés van. Mindenki más verzióval áll elő: játszótér, gyakorlótér, büntetőtábor. Van itt minden, amit el tudsz képzelni. Nem tudom neked pontosan megmondani, mi végre van. Valószínűsíthető – és számomra is ez a legelfogadhatóbb magyarázat – hogy valamiféle olyan köztes terület, ahol valahonnan valahová el kellene jutnunk. Hogy mik ennek a sarokkövei és mi a fejlődésnek a mértéke, nem tudnám pontosan meghatározni, de valamiféle pozitív emberi tulajdonságokkal, vagy érzelmekkel kötném össze.

Hogyan fogalmaznád meg a felébredés vagy a megvilágosodás kritériumait?

Ez megint egy olyan kérdés, amiben elég nehéz megnyilvánulni. Abban sem vagyok biztos, hogy a megvilágosodás, vagy a felébredés – mint maga – létezik bárki számára. Elképzelhető, hogy elérték ezt néhányan azok közül az ismert, megvilágosodott mesterek közül, akikre ezt mondták a történelem során. Nem tudom, hogy létezik-e ez az állapot egyáltalán, de ha létezik – amiben azért reménykedem – talán számomra a félelemnek a kiküszöbölése, vagy elengedése lenne az első számú kritériuma, mert ha nincs benned félelem, akkor tudsz igazán élni.

Mi ez a „boldog-boldog állapot”, a félelemmentes állapot?

A boldog állapot is valahol a félelem hiányával kapcsolható össze. Az én számomra legalábbis. Sokan próbálták ezt is megválaszolni. Megint nincs univerzális válasz. Egyéni válaszok vannak, mint mindenben, úgy gondolom. A boldog állapot az, amikor nincs hiányérzeted, nincs félelem benned és nincs hiányérzet, tehát nem vágysz másra, mint amid van.

A boldogság és gondatlanság vagy gondtalanság állapotát nem keverném össze, hiszen azoknál a természeti népeknél, ahol az egyetlen probléma, hogy a napi betevőt megszerezzék és csak egy boldog gondtalanságban léteznek, az nem biztos, hogy maga a boldogság állapota. Egyszerűen nincs információjuk arról, hogy többet is lehetne. Tehát nincs hiányérzetük. A hiányérzet nem léte egyfajta boldogsági szintet generál. Ha kitennénk őket a nyugati világ csábításainak, kérdés, hogy meddig éreznék magukat boldognak. Tehát óvatosan fogalmaznék azzal kapcsolatban, – itt misztifikálva az ősi múltat – hogy a paleolit korban az ősember mennyire boldog volt a mostani emberhez viszonyítva.

A boldogságot mindig azon a szinten kell megtalálni és keresni, ahol éppen vagyunk. Értelmetlen arra gondolni, hogy ott korábban a nőknek kevesebb volt a tulajdonuk, kevesebb volt a gondjuk, nem volt munkanélküliség, könnyű volt boldognak lenni. Épp olyan nehéz szerintem minden történelmi korban boldognak lenni, mint a mostaniban.

„Boldog-boldog állapot”

3 Kérdés | 0 Comments

Hozzászólás