Csendes séta a vesztőhelyre…

„Hogy miért hőzöngök, aztán már azt sem?
Csak csendes séta a vesztőhelyre…
Az emberek mentális rávezetése (passzív ráerőszakolása) olyan intézkedésre, melyről a bevezetők tudják: ha nem tartják be a pszichológiai fokozatosság elvét, tervük tömeges ellenállásba ütközhet.
Most pedig térjünk rá a média által jelenleg is alkalmazott prediktív programozás technikájához, mely téma szintén aktuális, pszichológusként pedig vadonatúj cikkemben kötelességem tájékoztatni a gyanútlan lakosságot.

Valamit meg kell értenünk ezen témán belül. Mégpedig azt: teljesen mindegy, hogy kamu, vagy nem kamu egy bizonyos hír. Nem ez a döntő.
Mert maga a közzétett információ – ha hiteles, ha nem – hordoz egy adott érzést. Az emberi pszichében szinte mindent az érzések határoznak meg.
A minket manipulálni akaró érdekkör pontosan tudja, hogy az emberek érzelmi intelligenciájára kell alapozza összes elérni kívánt szándékát.
Ebben az értelemben teljesen mindegy, hogy egy adott hír igaz, vagy sem, a lényeg, hogy minél gyakrabban jelenjen meg a célcsoport szeme előtt és ezáltal mindig váltson ki egy bizonyos érzést belőlük.

A bevezetni kívánt célt sulykolni, ismételgetni kell, egészen addig, amíg az emberek már a szokásos reggeli székelés közben is arról beszélnek.
Eleinte – a bevezetést megelőző időszakban – a hír még nem igaz, nem aktuális, így nem is köteleznek rá senkit. Ebben a stádiumban a tömeg értelmetlen vitákba bocsátkozik (egymással) hatalmas érzelmi kitörések közepette. Minél hevesebb, hangosabb körülötte a vita, annál eredményesebb a mentális megtörés folyamata. Azonban, ahogy haladunk az időben előre, úgy kell sűríteni az erről szóló híreket, minden létező médiafelületen. Egyre többet, egyre gyakrabban, egyre intenzívebben tolva a lakosság arcába a közelgő intézkedés megvalósulásának lehetőségét, sőt: jövőbeni szükségességét és elkerülhetetlenségét.

Nem létező okokat, veszélyeket felsorakoztatni, (az intézkedés elmaradása esetére) ezáltal félelmet gerjeszteni, míg nem egy adott napon megtörténhet a valódi bejelentés, ami ekkor már semmilyen tiltakozást nem vált ki, hiszen az ehhez köthető automatikus önvédelmi reakciót egyszerűen kikapcsolták a pszichében.

Az emberek ekkorra már érzéketlenné válnak a bevezetni kívánt törvény rémképére. Már nem rettegnek tőle, mivel az elmúlt hónapokban minden érzelmi reakciójukat kimerítették a témával kapcsolatban. Sokszor túl vannak a leghevesebb veszekedéseken, vitákon, mely téma ezután csak legfeljebb egy vállrándítást vált ki belőlük.

Ekkor már, mint száraz tényt kezelik a kellemetlen, ámde “elkerülhetetlen” történést, (intézkedést) mert az idősávos mentális presszió és a prediktív programozás segítségével olyan viselkedésmintát ültettek be a populáció pszichéjébe, ami megakadályoz minden komolyabb ellenállást.
….és ekkor elérkezik az idő, miszerint minden létező médiafelületen, “szakértők” által be kell jelenteni az “elkerülhetetlen”, de a lakosság számára “nélkülözhetetlen” és “előnyös” intézkedést.

Aki pedig még ezután is ellenáll, – borítékolható, hogy kevés lesz – velük könnyűszerrel elbánnak, különböző retorziókkal.
Tehát: ennek az egész mocskos játéknak két igazi célja van: kiiktatni a lehetséges, eredményesen ellenálló tömeget, majd a passzív, érzelmileg lefárasztott lakosságon foganatosítani az intézkedést.
Miután ezzel a technikával kikapcsolták a lakosság minden egészséges önvédelmi mechanizmusát, zöld útja van bármilyen (akár életellenes) intézkedés bevezetésének is.

Jelenleg az etetés, puhítás, fárasztás stádiumában vagyunk. (viták, érzelmi reakciók, szoktatás)
Még néhány hónap és eljutunk a bejelentésig.
Mit lehet tenni? – a válasz benne van a cikkben, csak gondold át és azt is, mekkora veszélyben vagy.”

Árvai Attila

Csendes séta a vesztőhelyre…

Üzenet | 0 Comments

Hozzászólás