Meg lehet-e barátkozni a halállal?

A mulandóság világában a halál az egyik legnagyobb félelmünk. Talán nem is maga a halál olyan félelmetes, hanem az a visszafordíthatatlan változás, amit okoz, hiszen a halállal végérvényesen félbeszakad valami, melynek során egy hatalmas űr keletkezik az eltávozottak helyén.

Miért van az, hogy sokan mégis szívesen halnának meg, ha nem gondolnának a szeretteikre, az itt maradottakra, akiknek nem akarnak fájdalmat, nehézséget okozni? Van, akinek a halál egyenesen a megváltás, és van, aki örökké szeretne élni.

Abba nem gondolunk bele, hogy ha nem létezne mulandóság, akkor nem lenne változás sem, és a jó dolgokat hiába szeretnénk megtartani, ezzel a szenvedéseink is örökre fent maradnának. Maga a mulandóság nagy áldás, ha megérjük ezt!

Akik túlélték a halált, csodálatos élményekről számolnak be. Meg lehet-e barátkozni a halállal? Természetes-e, hasznos-e a halálfélelem, és lehet-e valahogyan csökkenteni, mérsékelni a félelmet annak érdekében, hogy a halál gondolata ne lebegjen ott állandóan a szemünk előtt, és árnyékolja be életünket?

Szollár Szilvia és Horányi Ágnes beszélgetése.

Hozzászólás