Simonyák Orsolya Anita: A szer(etet)

A magyar nyelv a legkifejezőbben tudatja velünk, mi szavaink valódi jelentése. E nélkül nincs élet.
„Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen”. Mondja Szent Ágoston.

Mikor beszélhetünk szeretetről? A szeretet talán az egyetlen fogalom, amiről nem beszélni, hanem megélni kell. Mégis néha kell valamilyen formában beszélni róla.
Vannak olyan dolgok az életben amit, ha kimondunk, már nem ugyanazt jelenti, melyet előtte gondolatban megfogalmaztunk. A gyönyörű magyar nyelvünk segít kifejezni, árnyalni érzéseinket.
Sokan, sokféle módon próbálták már szavakba önteni, vagy leírni a teremtő erő fogalmát. Többé-kevésbé mindenki arra a konszenzusra jutott, hogy a szeretet maga az élet.
Mi is a leg emberpróbálóbb kihívás? Igen, az ellenség szeretete.
Szent Ágoston szavait hívom segítségül, aki az ellenségszeretetre hívja fel a figyelmet. Ezt a legnehezebb, mert könnyű azt az embert szeretni, aki viszont szeret. Minél jobban szereted az ellenségedet, annál jobban gyűlöl majd téged. A gyűlölete nem feléd irányul, hanem saját magában találja meg a bűnt, amire te rávilágítasz a felé kiáradó szeretettel. A szánalom és a sajnálat, ami feléjük megnyilvánul részedről. Miért? Mert elfordulnak Istentől. Magától a szeretettől. Az Istenről, mint Jóról beszél, számára csak idő kérdése, hogy kinél mikor következik be az, hogy felismerje magát, a Teremtőt.
Azt is figyelembe kell vennünk, hogy, milyen történelmi korban, milyen ideológiai közegben beszélünk szeretetről.
Volt olyan idő, amikor ezt ki sem kellett mondani, Isten szeretetében éltünk. Amikor eltávolodtunk a Teremtőtől, szépen lassan elfelejtettük a szeretet ezen magas fokát.
A magyarok ősei, a szkíták, így gondolkodnak a szeretetről, amivel teljes mértékben azonosulni tudok:
• A szkíta szeretetnek három fokozata van.
• A testi szeretet az Erosz,
• A lelki szeretet, a Filia,
• A szellemi szeretet, a legmagasabb szintű, az Agapé.
Hérodotosz tollából származik az írás.
A történelmi korokban mindig a szeretet harcolt a gyűlölettel szemben és ez ma is így van. A jó és a rossz harca állandósult az anyagban. Mivel kiestünk az Isten közvetlen közeléből, így a rossz is meg tudott környékezni bennünket.
A szeretet számomra az agapéban jelenik meg. Az agapé, az ember legmagasabb szintű megnyilvánulása mások felé. Amikor készen állsz az életedet adni másokért. Ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Azt mondják, Jézusnak ez könnyű volt, hiszen Isten Fia. Kevesen értik meg, hogy emberként ugyanolyan volt, mint bármelyikünk, csak hiányzott belőle a bűnnek csírája.
Taxírisz, szkíta bölcs orvos szerint a szkíta barátok sokkal hűebbek, mint a görögök, ha választottak valakit, akkor következett a szövetség. Ezután a legnagyobb eskü következett, egymásért fognak élni és ha kell egymásért fognak meghalni. Így tettek, miként bemetszették ujjaikat és egy edénybe csepegtetve belemártották kardjaik hegyét és egyszerre ittak belőle és utána semmi sem volt, ami elválasztotta volna őket egymástól.
Az igazi szeretet, ha maga fölé tudja emelni az ellenségét az ember, ilyenkor az egót is leküzdi. A szeretet számomra akkor vált megfoghatóvá, amikor a gyermekemet először megpillantottam, magamhoz öleltem. De teljesen átélhető akkor is, amikor meglátom egy szenvedő arcban Jézust, aki csak egy jó szóra vár, vagy egy gesztusra, amitől a másik embernek érzi magát.
A szeretet ott van a kisgyermekek arcában, az idős, ráncos, remegő kezű nénike tekintetében, aki már megélte és már nem akar beszélni róla.
A szeretet a csend, maga az élet, ami nélkül soha nem jött volna létre a lét. A szeretet egy misztérium, titok, ami minden ember lelkében ott van, csak ki kell nyitni azt a belső ajtót, hogy rátalálj önmagadra.
Ágoston szavaival indítottam gondolataimat és Jézus szavaival zárom:
Hogyan is szól a legfőbb parancs?
„Szeresd embertársadat, mint saját magadat!” Ha ezt a legkisebb fokon is megéled, nem lesz szükséged a 10 parancsolatra sem. Teljesen eltöröl minden addigi törvényt. A Kegyelem a szeretet által teljesedik ki! Ingyenes, csak el kell fogadnunk!

Gondolataimat a szeretet megfogalmazásával kezdtem, melyhez szorosan hozzátartozik a szabadság fogalma is.
A szabadság olyan életforma, amiben az emberek fizikailag és lélekben is értelmetlen korlátok nélkül élhetnek. Cselekedeteiket a szeretet irányítja és annak tudatában élnek, hogy ettől nem foszthatja meg őket senki. Hiszen akarhat-e az édesapa rosszat gyermekének? Ugye, hogy nem?
Ha nem helyesen értelmezzük és használjuk, rögtön egy „o” betűt tehetnénk a szóba elrejtve. Mennyire meg tudja változtatni egy kis hang a szavak jelentését, hiszen ezt sokan így értelmezik. A szabadság az, hogy bármit megtehetsz bárkivel, bárhol, mert úgy érzed, téged nem korlátoz senki és semmi? Ez a szabadosság, nem léteznek számodra törvények. Valójában a saját törvényed szerint élsz. Csak akkor van ezzel gond, ha találkozol egy olyan emberrel, aki szintén a saját törvényét követi és érdekeitek különböznek.
A szabadság számomra pont az ellenkezőjét jelenti. Aki szabad, ismeri az igazságot, ismeri a tanítást, találkozott már Istennel. Ha megismerte és azonosulni tud az Isteni tanítással, akkor válik igazán szabaddá.
Nem az a szabadság, hogy megtehetek bármit, korlátok nélkül, hanem pont az ellenkezője. Megtehetem a jót, még akkor is, ha nekem ez pillanatnyilag kellemetlen, vagy fájdalmat és lelki terhet jelent. Válaszhatom a nehezebbet, ha ezzel másokat szabadítok fel.
A szabadság útja mindig az a szűk kapu, amit kevesebben választanak, mivel ezen bejutni a mennybe több erőfeszítést igényel. De kérdem én, mikor megszülettünk, ígérte-e valaki, hogy könnyű lesz?
Állítólag, amikor megszületünk, emlékszünk még arra, milyen életet választottunk. Kicsi gyermekkorunkig ismerjük a kapcsolatot Istennel és az őrangyalainkkal, tanítóinkkal. Szabad akaratból választottuk a Földet, a családunkat.
Szabadság az, amikor nem terheli a lelked a bűn, hiszen az érte járó fizetséget visszakéri a sátán.
Amikor szabad vagy, nincs adóságod. Amikor nem szakadsz el a Teremtő Atyától, az a valódi szabadság.
Van azonban a szabadságnak egy jogi formája is. Egy államban, társadalomban vannak kötelességek és jogok, amik megilletik az embert. Amíg ezeket betartod, nem kerülsz összetűzésbe a hatalommal.
Számos esetben ezek a jogok sérülhetnek. Jelen világunkban pont ez történik, amikor az Istentől kapott, élethez való jogainkat megpróbálják korlátozni. A szabadság, a szabad döntés joga is egyben. Akkor szabad egy döntés, ha nem befolyásolják különböző tényezők, mint félelem, zsarolás, fenyegetés. Ebben az esetben az emberi elme, lélek nem tud helyesen dönteni. Nem szabad akaratából hozza meg döntéseit, hanem korlátozott módon, mérlegelés nélkül dönt.
Isten szabad akaratot adott az embernek, nem korlátozta és determinálta, hiszen az már nem az ember döntése lenne. Játékszerré válnánk Isten játszóterén.
Gondolatok az Igazságról.
Akkor élünk igazságban, ha nem vagyunk részlehajlók, úgy szemléljük magunk körül a dolgokat, hogy ne kelljen sem önmagunkat, sem másokat becsapni.
Isten igazságos. Bár sokszor nem ezt gondoljuk, mert nem tudunk minden percben felülemelkedni és kívülről szemlélni a történéseket.
Amíg az ember kisgyermekkorban él az igazságérzete erőteljesen megnyilvánul. Talán kisiskolás korban ez a legmeghatározóbb érzet. Nem társulnak még hozzá félelmek és következmények. Egy felnőtt, aki sajnos megtanulja, hogyan nem szabad kimondani az igazat, egyben megtanul hazudni is.
Először én is kisiskolás koromban találkoztam az igazság hiányával. Szinte elemi erővel tört ki belőlem, az az érzés, hogy meg kell védenem a tanárommal szemben az osztálytársamat. Nem mérlegeltem és latolgattam, hogy ennek mi lehet majd a következménye, hanem tettem a dolgomat. Lettek következményei.
Nem bántam meg azóta sem.
Mi is az igazság? A teljes valóság, az érem mindkét oldala. Világunkban mindenki keresi a maga igazát. Ez baj. Az örök igazat kellene keresni. Ahogyan fent, úgy bent!
Jézus az igazságos bíróról szóló példabeszédben jól szemlélteti azt, hogyan cselekedjünk igazságosan embertársainkkal. Ha nekem elenged a Jóisten egy adóságot, eltöröl egy bűnt, megbocsájt egy cselekedetet, akkor nekem szintén a kötelességem, hogy ezt tegyem embertársaimmal.
Amikor az igazság napja elérkezik, a teljes valóság mindenki előtt láthatóvá válik, lehull a lepel, leesik a hályog a szemünkről és meglátjuk majd az igazságos bírót, aki egybegyűjti övéit és a gonoszokat tűzre veti. Az igazság szabaddá tesz!
Isten áldásával!

Simonyák Orsolya Anita, 2021. május 16.

Simonyák Orsolya Anita: A szer(etet)

Mesélem a mesém 2021 2 | 0 Comments

Hozzászólás