Ha a sötét emelkedni kezd, fénnyé válik!

Mi van, ha semmi nem működik tovább, ami a múltunkban generációk sorozatán keresztül a túlélésünket, az életben maradásunkat eredményezte? Sem egyénileg, sem közösen. Mi van, ha most a túlélésünk egyetlen új, valódi esélye, az isteni önvalónkra való tömeges ébredés, és az ebből forrásozó tiszta, tudatos teremtés? Eddig a gonosz taszította le emberek sokaságát a sötétségbe, most pedig a tömeges ébredők emelik a gonoszt fel a fénybe!

Ne fogadd el, ne hidd el tovább, hogy örökké a múlt feldolgozatlan hibái, befejezetlen ügyei, megoldatlan problémái, őseid rendezetlen, kiegyenlítetlen, elszámolatlan karmikus feladatai, az örökölt sorsod hit- és hiedelemrendszerei (elme) kell, hogy mindig újrateremtődjenek az életedben! A teremtés mindig a pillanat műve! Mindig, minden pillanatban új, ha hagyod! A teremtés forrására tudatosan te magad is hatással lehetsz. Megválaszthatod a hozzávalókat. Miért főznél tovább lejárt, halott ételeket tartalmazó konzervekből, mérgekből, ha választhatsz frisset, élőt, egészségeset is? A frisset mindig a Teremtő adja… Hagyd el végre a múltat! Hagyd békén múltbéli önmagad! Ne játszd, ne ismételd újra őseid múltbéli életét!

Kérheted a teremtést így is: Mi mást választhatok, ha nem a múlthoz tapadó, onnan hozott hibák kijavítása céljából történik a teremtés? Mi az, ami lehetséges és működik a számomra, ha mindig az érintetlen, tiszta isteni tudat jelenlét pillanatából teremtek? Fokozhatjuk még azzal, hogy mi az, ami mindenki számára egyaránt jó?

Nem szégyen az igaz, szeretetteljes, örömteli természetednek lenni! Vállald végre fel valódi önmagad! „Az igazság nem áll ellentétben a normálissal!” (Mooji) Szeretetteljesnek, békésnek lenni a normális, a valódi, az igaz!

A boldogságkereső nem te vagy. Isten vágyakozik benned a boldogságra. Hol és ki szabotálja benned még mindig a szeretetet, a boldogságot? Hol idegesítő, vagy bántó a számodra, ha valakit boldognak látsz? Hol tartod még mindig a boldogságot hazugságnak, és a szenvedést igaznak? Hol nem engeded meg magadnak még mindig a boldogságot? Vizsgálódj egy kicsit csendesen magadban, magadon ezeken…

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése

Hozzászólás