Egyre csak kapjuk a pofonokat, és ha nem tanulunk belőle, ha egyéni és kollektív szinten nem változtatunk az életvitelünkön, a gondolkodásunkon, akkor nem sok esélyünk van a túlélésre. A rák beépült a mindennapjainkba, a tudatunkba és mi lehajtott fejjel, áldozatként, mint aki semmiről nem tehet, menetelünk a vágóhídon.